Keresés
 
 
Megtekintve: 551 alkalommal
Örömhír - A jólét délibábja

Római fenyők

 

Római fenyők

 

 

       Évfolyamtalálkozó Ferenc pápa közelében

         Az élményt nem könnyű szavakba önteni. Ahogyan a moszlimoknak a mekkai zarándoklat nemcsak vallási kötelesség, hanem életre szóló élmény, még inkább azt jelenti a katolikusoknak a világegyház szíve, Róma. Rómába eljutni nemcsak egy átlagembernek, de egy papnak sem hétköznapi esemény.  Még rendhagyóbb egy római zarándoklat, ha a tervezés és megvalósulás közben „pápacsere” is történik.

         Az idei emmauszi „kiruccanás” néhányunknak, a húsz-huszonegy évvel ezelőtt Gyulafehérváron tanult, majd különböző időpontokban és helyszíneken végzett és szentelt papoknak különleges továbbképző, sőt lelkigyakorlat volt egyben. Sokan közülünk először jártak Rómában, másoknak ez volt első „repülős” útja.

         Hála Kovács Gergely paptestvérünk jó szervezésének, mintegy tízen az évfolyamból élménydús napokat élhettünk át április 8. és 12. között az örök városban. Feszes, fárasztó programunk volt, de annál gazdagítóbb és töményebb az élmény, az üzenet, a tanulság, ami leszűrődött lelkünkben.

A minisztériumok vatikáni megfelelőiben, a kongregációkban és a pápai tanácsokban nemcsak érdekességeket és kulisszatitkokat tudhattunk meg, hanem normális, földön járó, az egyházzal együtt lélegző, a problémákat és sajátos helyzeteket ismerő és értő hivatalnokokkal,  titkárokkal és bíborosokkal volt szerencsénk találkozni, és órákig elbeszélgetni. Kérdeztük és hallgattuk őket.

         Tisztázódott bennünk is újra, hogy a Szentszék nem azonos a Vatikán állammal. A pápaság lakhatna bárhol, nem lehet őt azzal zsarolni, hogy a Vatikánt lerohanjuk és „elfoglaljuk”.  A Szentszék nincs „helyhez” kötve. A pápaság ott van, ahol Szent Péter utóda tartózkodik, és ő a világegyházban bárhol otthon van. Diplomáciai szempontból a pápaság találta ki pl. a nagykövetség intézményét. A Szentszék inkább szeret nyelvekben és országokban gondolkozni, mint nemzetekben, mert így elkerüli a nemzeti elfogultság csapdáját. Annál is inkább, mert az egyház nem is annyira nemzetközi, mint inkább nemzetek feletti. Minden nemzetet szeret az Isten. Az egyháznak és az államnak, a hitnek és az észnek kézen fogva, egymást megerősítve és kiegészítve kell a népek békéjét és javát szolgálnia.

         Abban is megerősítést kaptunk, hogy a papság, mint hivatás Krisztus papságában gyökerezik. A pap identitása Krisztushoz tartozásából fakad. A pap Krisztus meghosszabbított keze a világban. Amikor a mai világ elvárásait, különféle botrányokat, papi megingásokat, vagy aposztáziákat, kiégést, teljesítménykényszert, munkába temetkezést, magányt stb. látunk, – ezek mögött igazából a rossz felkészülés, a lelkiség hiánya, a papi identitás válsága húzódik meg. De a pap sajátos és visszavonhatatlan Krisztushoz tartozása nem alku tárgya. És minden lelkiismeretvizsgálatban erre kell rákérdeznie: Krisztus-e az én identitásom alapja? Felélesztettem-e az első Isten-szerelem tüzét?

         A törvényszövegek pápai tanácsának elnöke, Francesco Coccopalmerio (magyarosan Kókuszpálma Ferenc) bíboros azt is megmagyarázta, hogy ők a más kongregációk által kiadott törvényerejű rendeleteket is felülvizsgálják jogi szempontból, sőt egy egyházmegye bármely híve személyesen kérheti a tanácstól pl. egy püspöki leirat felülvizsgálatát vagy kiigazítását. De ugyanilyen hasznos és tanulságos volt a vatikáni rádiónál tett látogatásunk, a római magyar akadémián és a pápai magyar intézetben eltöltött többórás együttlétünk is.

          A személyes találkozás öröme, a sok humor, az olasz ételek és a magyaros konyha ízei, a Szent István-ház testvéri szeretetet sugárzó vendégfogadása, Németh László magyar főlelkész baráti gesztusai, Szentmártoni Mihály SJ atya pálinkával fűszerezett bölcs és nyílt szavai, a Pápai Magyar Intézet meglepetésnek szánt agapéja,  és nem utolsó sorban a Szent Péter sírja melletti Magyarok Nagyasszonya-kápolnában celebrált szentmise felemelő élményt, megerősítést adott abban, hogy jó magyar papnak lenni.

         A szerdai pápai audiencia élménye viszont az egyház nagy családját, együtt dobogó szívét éreztette meg. Mert mi hiszzük, hogy Krisztus Ferenc pápában is itt jár köztünk. Ahogyan az előtte szolgáló kétszázhatvanhat egyházfőben is. A közel százezres zarándoktömeg misztikus tapasztalatban részesül, kézzel foghatóan érezhető az áldás, a kegyelem túláradása, és az embert csodálatos érzés keríti hatalmába: milyen nagyszerű hogy ilyen egyháznak vagyok a tagja. A pápa közelében érződik a személyes kisugárzás, a frissítő és táborhegyi élményt árasztó, új pünkösd, amellyel szemben senki földi halandó nem tud közömbös maradni.

         Büszke vagyok arra, hogy ez az én egyházam. Léteznek szent helyek, helyhez kötött kegyelmi megerősítések, ahol szinte a bőrünkön érezzük az isteni jelenlét különleges megvillanásait.

Róma ilyen.




« vissza
 
 





btz webdesign