Keresés
 
 
Megtekintve: 554 alkalommal
Örömhír - A jólét délibábja

Lekönyököl a gondviselés

 

Lekönyököl a gondviselés

 

 

          Talán a június végi, nyárba belenyúló időpont, talán a sokféle kulturális programban dúskáló bőség zavara, talán a derült égből aláömlő felhőszakadás volt az oka, hogy a szerda esti író – olvasó találkozó iránt ilyen kevesen érdeklődtek.

          Pedig aki eljött, az nem csalódott. Ellenkezőleg: egy egyszerű, hiteles embert, mélyen érző, gondolkodó szépírót, az udvarhelyszéki Lőrincz Györgyöt ismerhette meg. Közelről. Az író legújabb regényét, A szív hangjai c. (Csíkszereda, Pro Print, 2012, Magyar Napló Bp. 2014), több mint 250 oldalas, élvezetes olvasmányt Sebestyén Péter plébános mutatta be. A felvezetésben sikerült felcsigáznia a jelenlévők érdeklődését is, hiszen olyan szempontokat emelt ki a regényből, amelyek az eddigi műkritikusok figyelmét elkerülték. Pl. az istenkérdését, ami igenis vörös fonálként húzódik végig a regény mélyen szomorú, de elgondolkodtató cselekményén. A plébános azt is szóvá tette, a regény bizony jó lecke a pedagógustársadalomnak, az értelmiségieknek: vajon ők hányadán állnak a spiritualitással, vallásos hitükkel…

          Mint az Lőrincz Györgynek, a neki szegezett kérdésekre adott válaszából is kiderült, nem egy elveszett lány történetét akarta megírni – habár kiindulásnak egy igaz történet adta az impulzust –, hanem az édesanya aggódását, a szerető anyai szív hangjait vetette papírra. A szerző regényéből is felolvasott egy részletet, éppen azt, amelyet Sebestyén Péter is említett – nevezetesen az aluljárók és a hajléktalanok világát –, ahol döbbenetes realizmussal, képszerűséggel és meggyőző erővel hozza felszínre, hová süllyedhet az ember, amikor kiszolgáltatottá válik.

          Lőrincz György ezután, nemrég megjelent esszékötetéből (Időrendben, Székelyudvarhely, 2014) is ízelítőt nyújtott, amelyben a Szavak árulása című írás is szerepel. Ebben többek között ezeket írja:  „A gondviselés csak lekönyököl a földre s csodálkozik. Akik a szavakat uralják – uralják a társadalmat is. A társadalom megromlása a szavak jelentésének a megromlásával kezdődött, amikor árulók lettek a szavak. A szavak árulása azonban nem önmagától, az írástudók árulásával kezdődött. A Nagy Romlás pedig az Isten, az istenhit megkérdőjelezésével. A társadalom legfőbb feladata, társadalmi minimum – vissza kell adni a szavak megkopott fényét, igazságát.” Majd Konfuciust idézte: „ A bölcs első dolga, hogy fogalmait szavakká, szavait pedig tettekké tegye. Nem tűri, hogy szavaiban rendetlenség legyen…” Ezt a publicisztikáját az író egy jelen lévő volt falutársának ajánlotta, akinek szemlátomást nagyon megörült. Egyszerűsége, tiszta lelke, emberi gesztusai a jelenlévőkből is empátiát váltottak ki.

          Kérdésre válaszolva a kápolnásfalusi születésű prózaíró elmondta, hogy csaknem három évig dolgozott a regényen. A regényírás egy kicsit lustává teszi az írót…– jegyezte meg. Azt is elárulta, hogy nincs megelégedve a regény befejezésével, de ezt meglepetésnek szánja, és az „elbírálást” az olvasóra bízza.

          Lőrincz György Székelyföld halk szavú, de érzékeny lelkű krónikása, szépírója. Ezzel a regénnyel is ugart tört, új fejezetet nyitott az erdélyi magyar szépprózában. Szociográfusi lelke, élettapasztalata, a székely „toposzok” egyaránt benne sűrűsödnek A szív hangjai c. sodró erejű regényében. Vannak, akik egyenesen úgy látják: „a szöveg ritmusát a szívhang lüktetésére komponálta az író…” (Lázár Emese)




« vissza
 
 





btz webdesign