Kikelet Anyja

Gondolatok Gyümölcsoltó Boldogasszony jelentőségéről 

          Néhány nappal a csillagászati tavasz után, amikor a kertészek javában végzik a tavaszi oltásokat, a borászok lefejtik a friss bort és más hordóba csapolják, kilenc hónappal Karácsony előtt anyaszentegyházunk is ünnepel. Nemcsak Urunk szenvedésének szent negyven napját tartjuk, hanem ma, március 25-én Urunk hírüladásának szent eseménye ad alkalmat az ünnepre. Szent játék ez az idősíkokkal, mert előre ünnepeljük azt, ami egyszer már bekövetkezett, és aminek gyümölcsét folyamatosan élvezzük.

          Isten kegyelmének csodáját dicsőítjük, és az első igazi Krisztus-hívőre, Máriára az egyszerű názáreti lányra figyelünk.  Isten nem hagyja magára az emberiséget az ősbűn óta sem. Teremtménnyé alázkodik, és a teremtmény beleegyezését kéri a megváltáshoz. A kezdettekkor Isten szólt: legyen! Most egy törékeny ember válaszol a teremtő felkérésére: Legyen nekem a te igéd szerint!

          Egyházunk külön ünnepet szentel tehát az angyali üdvözletnek is, hogy hangsúlyozza és nyomatékosítsa az ember-teremtmény méltóságát, felelősségét, hogy bátorítson minket: igen, Isten ennyire komolyan veszi szabad akarati döntésünket!

          Bár Isten szabadítása jöhetett volna hatalommal és dicsőséggel is, ő mégis vállalta sorsunkat, s mindezt egy nő igenjéhez kötötte.  A megváltó lehetett volna egy férfi és egy nő szerelmének gyümölcse, de a mindenség teremtője így akart testvérünkké lenni. Megtestesült egy szűz méhében. Isteni élet oltatott egy emberi életbe. Egyedülálló nemesítés: így lett Jézus az örök Atya ingyenes ajándéka, s benne Isten Egyszülött Fiát ismertük fel.

          Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe Szűz Mária válasza erre az isteni megszólításra. Szabadon, személyisége teljes súlyával, minden befolyástól mentesen vállalta, hogy a Szentlélek mátkája legyen, hogy édesanyaként kihordja, megszülje és felnevelje az Üdvözítőt. Méhének áldott gyümölcse így szerezte vissza azt, amit az első Kertben az ősszülők elveszítettek. Isten így simítja el a szántóföldek göröngyét és teszi kertünket is újra az ő lakásává. Istvánffy Miklós középkori hexametereiben ezért is fakadt dicsőítő szavakra imígyen:

Isteni Szűz, aki itt vagy, ne hagyj el bajunkban, /Vedd kegyesen fogadalmunkat, s add, hogy hazatérjünk/ Boldogan. Óvd a te pannón tájaidon meg a népet/Szántóföldek dús gabonáit….

Gyümölcsoltó Boldogasszony egyik legrégibb Mária ünnepünk, amelyet már Jusztiniánusz előtt Egyiptom és Szíria szerzetesei is megtartottak, hiszen elsősorban ők jeleskedtek a Mária-kultuszban. A római egyház a VII. századtól ünnepli annak emlékét, hogy Isten elküldte Gábor arkangyalt, hogy hírül vigye Máriának az Istenanyaság titkát.

         Megemlékezünk a mai napon arról, hogy az Isten ígérete beteljesedett, valóra vált a prófétai szó, a Szentlélek által Isten belenyúlt az emberi történelembe, a szent Szűz igenje elindította az istengyermeki életet.

Nemcsak emlékezünk, hanem Mária példája által erőre kapunk, ösztönzést merítünk, feladataink teljesítésére, ami nem más, mint az Isten akaratának teljesítése. Ahogy a zsoltáros szava beteljesedett a Szűzanyában: Íme eljöttem, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.

          Tavasszal zsendülnek a fák, rügyek pattannak az ágakon, a rügyek nyomán levél és virág, kizöldül a rét, termőre fordul az addig alvó természet. Ilyen látványosan változott meg az emberiség élete is Mária igenje által.  Nekünk is ez a teendőnk: termékennyé válni, gyümölcsöt hozni, teljesíteni a ránk bízott feladatot. Ahogyan Mária tette: szolgálatkészen, örömmel, bizalommal, Istenbe vetett hittel. Mária nagysága ebben a rejtett szolgálatban, a csendes, feltűnés nélküli termékenységben van. Kész volt befogadni Isten ajándékait, megnyílni az Úr meglepetéseire, figyelni az isteni jelzésekre. Ilyen Istent befogadó, gyümölcsöt termő emberekké kell nekünk is válnunk. Szó szerint is termékenyek. Mert ha nem vállalnak családjaink gyermeket, népünk Isten tervét hazudtolja meg. A gyümölcsoltás termékennyé teszi a fát, (a kertészgazdák éppen most oltják be gyümölcsfáikat) ez a gondolat már az elmélkedés elején szerepelt, szerintem itt fölösleges, de életünk csak akkor hoz gyümölcsöt, ha beoltjuk a hit, az istenszeretet nemes ágával, ha megtanulunk ajándékozni, feláldozni, megdolgozni, áldozatot hozni, mások szolgálatára lenni.

          Ha, mint Mária merünk kockáztatni, „bevállalósnak” lenni, vállalva a hit halálugrását, kalandját. Akkor nem élősködünk, nem vadulunk el, nem tompul el az érzékünk a jó, a szép, a szent és igaz iránt, akkor lesz elégtételérzés munkánk gyümölcsét élvezve, mert Isten áldása megsokszorozza befektetéseinket.

          Gyümölcsoltó Boldogasszony az új életre figyelmeztet. Nemcsak az istenire, amelyet keresztségünkkor kaptunk, hanem arra az emberire is, amit vállal a férj és feleség, és amely szent. Az élet Isten áldása. Azt eldobni, megölni, elutasítani annyit jelent, mint magát ISTENT elutasítani. A Kikelet anyja, a Boldogságos Szűz azzal, hogy engedte Istent beleszólni magánéletébe, üdvtörténeti szereplővé lépett elő. Az egész emberiség képviselőjeként lett a megtestesülés részese. Partnere lett Istennek. Amikor ma Őt köszöntjük hálát adunk Istennek, ezért az óriási kegyelemért, hogy egy ember ily módon közreműködhetett a megváltás nagy művében.