Sírkő és leplek

Húsvétvasárnap

1. Péter beszéde Kornéliusz házában (ApCsel 10,34a 37–43)

Pünkösd után az első pápa szembesül Isten meghívásának nagylelkű egyetemességével, az újszövetség tágasságával. Jézus Krisztus mindenkit megváltott. A hit által mindenkinek helye van Isten országában.

2. Keressétek, ami odafönt van… (Kol 3,1–4)

A keresztény égre néző ember, miközben két lábbal a földön járva észreveszi a föltámadás jeleit. Keresztelésétől lelkében hordozza a mennyei élet csíráját. Ez ad okot derűlátó életszemléletére. Értékskáláján a lelkiek és Isten törvényeinek szempontjai mindig elsőbbséget élveznek.

 3. Mária Magdolna…észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. (Jn 20,1–9)

A szentírástudósok is meg vannak arról győződve, hogy az evangéliumi feltámadás-események leírásában szemtanúk visszaemlékezéséről, tapasztalatáról van szó. A sírt elzáró kő elmozdításához legalább négy megtermett férfi kellett volna. A tolvajok nem hagyták volna ott a lepleket. Vagy legalábbis nem összehajtogatva. Egyáltalán kinek állt volna érdekében?… A főtanácsnak Jézus élve kellett, s mert „nem bírtak vele”, kimondatták rá a halálos ítéletet – koholt vádakkal –, miután pedig a kereszten meghalt, a dolgot elintézettnek vélték. A katonák is jó pénzt kaptak a sírőrzésért.

A hét első napján felgyorsulnak az események. Mária Magdolnát a szeretet hajtja a sírhoz. Holtában is gondját viselné Mesterének. A legnagyobb akadály azonban elhárult: valaki elmozdította a követ. Döbbenete és meglepetése mégsem hozza annyira zavarba, hogy ne tudná, ilyenkor mit kell tennie. Már nem balzsamozni akar, hanem női ráérzéssel azonnal az apostolokhoz siet, hogy megossza, továbbadja a hírt. Péter és János pedig nem asszonyi szóbeszédnek veszik a tényt, hanem a sírhoz futnak. Rablásnak nyoma sincs. Az üres sír, a gyolcsleplek láttán megszületik bennük a hit: Jézus valóban az, akinek mondta magát. Isten Fia, aki legyőzte a halált!

Képesek vagyunk-e olvasni a jelekből?

Azóta nemzedékek adják tovább egymásnak a feltámadás jó hírét, és a pünkösdi Lélek-áradástól kezdve minden eukarisztia erről szól. Ettől ünnep a vasárnap. Krisztus él, velünk van. A megszületett egyháznak is ez a legfontosabb feladata: hirdetni minden lehetséges kommunikációs csatornán keresztül: Krisztus titka életünk kiteljesedése.

Találkozni a feltámadottal bárkinek lehetséges: az apostolok közösségében, az istentisztelet drámájában, az imádság vagy a felebaráti szeretet ölelésében. De talán akkor válik igazán személyes tapasztalattá bennünk, ha levetkőztük önhittségünket és hitetlenségünket, amikor már nem menekülünk tévhitekbe és illúziókba, amikor tékozló fiúkként megjártuk a szenvedés és bűnök poklát, vagy egy súlyos betegség a halál kapujában kijózanított, és megtapasztaltuk végső szegénységünket. Amikor semmink nem maradt, csak a feltámadt Jézusba kapaszkodó hitünk, reményünk és szeretetünk.

Az sem véletlen, hogy Krisztus Urunk a tavasz megújuló, kirobbanó élet-lüktetését választotta feltámadása „időpontjának”. Isten titokzatos terveiben ez is üzenet! Számunkra az igazi tavasz Krisztus feltámadása. A természet újraéledése, a rügyek kipattanása, a kiscsibe tojástörő életereje, a réten ugrándozó bárány, a szapora tapsifüles kedves szimbóluma is a gondviselés csodálatos „dramaturgiájához” tartoznak. Mégiscsak halvány jelek ahhoz képest, amit Isten ad nekünk a feltámadt Jézusban. Húsvét újdonságához és mindig időszerű üzenetéhez viszonyítva eltörpül a hírcsatornák helyszíni riportjainak szenzációja, lám minden csoda három napig tart, minden hírügynökség óránként cseréli a friss híreket. Krisztus feltámadása ezzel szemben örökérvényű és elévülhetetlen. Örök sorsunkat, életünk igazi értelmét, minden sorskérdés valódi nyitját tárja elénk.

Ehhez viszont el kell végeznünk a „gyászmunkát” mint Mária Magdolna, figyelni a jelekre, mint Péter és János. A szívünkkel kell gondolkoznunk, hogy túlélhessük halálunkat. Húsvét viszonylagossá teszi a földi árnyékvilágot. Ablakán átszűrődik az örökkévalóság fénye, katarzissá szépül a szenvedés, megtörik a halál uralma. Hiába ölték meg a bárányt, a Lélekkel nem lehet bírni. A szeretet örök és megölhetetlen.