Keresés
 
 
Megtekintve: 1049 alkalommal
Örömhír - A. év

Konkoly a vetésben

1. Mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel…
(Bölcs 12,13.16–19)

A Bölcsesség könyvét hithű zsidó írta és a görög kultúrát is észlelni sorain. Izrael tanítójaként azt a bölcsességet mutatja be, amely Isten tulajdonsága, és amely megmutatkozik nemcsak a teremtésben, hanem a történelem eseményeinek irányításában is. Ebben a részben azt fejezi ki, hogy Isten szuverén ura a világnak, és nem tartozik elszámolással senkinek. Igazságossága végtelen, de irgalma is határtalan.

 

2. Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek… (Róm 8,26–27)

Szent Pál a megigazult emberről ír, aki a keresztségben megkapta a Szentlelket, és ezáltal csírájában a hit–remény–szeretet képességét. Saját magunktól erre nem lennénk képesek. Csak a kegyelem segítségével élhetünk természetfeletti életet.

 

3. A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földbe…(Mt 13,24–43)

Egyedül Máté evangélista jegyzi le Jézus hajón mondott példabeszé­dét a búzáról és a konkolyról. Azt is nála olvassuk, hogy Jézus nem az Isten országa, hanem a mennyek országa kifejezést használja. Itt találjuk meg a mustármag és a kovász hasonlatát is. A konkoly jelenléte a búzavetésben választ ad a világban levő rossz jelenlétére. Az egyház nem a tiszták és bűntelenek közössége, hanem azoké, akik törekszenek arra, hogy Jézust kövessék, és minden nap egyre jobban átadják neki életüket.

Életünk egy nagy búzamező. A jó együtt van jelen a rosszal, a búza a gyommal. A természet világában, de testi életünkben, sőt a szellemiben is könnyen nyakon csíphetjük a rossz, a kártékony élősködők, a gyom jelenlétét. Szép a külcsín, kívánatos a csomagolás, egyre nagyobb helyet követel magának, feléli életterünket. Mintha több lenne a lehetősége, s gazdagabb az eszköztára… Rafináltabb, kifinomultabb módszerekkel jár túl az ember eszén. Azt is elhiteti vele, hogy ő a jó. A megtévesztésig hasonlít az eredeti, tiszta „búzára”. Mérhetetlen rombolást tud véghezvinni a pszichében, a szívben, a lélekben. Megmérgezi a tiszta forrást, észrevétlenül oltja be vírusait a kíváncsiság, a látszat, a hatalom, a siker, a pénz, a boldogság álarca mögé. Már Krisztus előtt is sokan kérdezték: honnan a rossz? Miért engedi Isten? Vagy netán ő teremtette?

A példázat szerint Jézus nem hagyja jóvá a túlbuzgó szolgák igyekezetét. Hagyjátok az aratásig…– mondja a gazda. És igaza van. Nem lenne jó senkinek, ha Isten már most szétválasztaná a „steril” jókat, az elit csoportot, és nem adna esélyt a rosszaknak a szeretetben való „felzárkózásra”. És egyáltalán: melyikünk mondhatja el magáról, hogy ő patyolattiszta Isten előtt? Hisz szabadok vagyunk a rosszra is… Tehát Isten kedvére van az, hogy a konkoly és búza, a szentek és a bűnösök együtt legyenek az egyházban és a világban.

Azonban egyszer csak letelik a türelmi idő. Lesz ítélet, és ő az ítélet ura. A végítéletkor szétválasztják a búzát a konkolytól. Addig még esélyt kapunk arra, hogy a konkolyt is búzává szeressük. A természet rendjében a konkoly nem változik búzává, de a bűnös ember át tud alakulni. Nem lesz ugyan hipp-hopp szentté, de ha gyökeret ver benne a szeretet parancsa, ha eszménye Jézus Krisztus, az evangélium éthosza, akkor a kegyelem előbb-utóbb átalakítja önző énjét. Ha nem, a halállal lezárul a változás ideje, a konkoly is megkapja büntetését: kirostálják a jó magok közül, megvetik, kidobják, elégetik.

Földi életünk ajándékba kapott ideje vetéstől aratásig terjed. A történelem iránya, az elkezdődött mennyek országa a beteljesedés felé tart. Nem az tehát a dolgunk, hogy osztályharcot folytassunk, hogy könyörtelenül és álszent módon kiebrudaljuk a bűnösöket köreinkből. Sokkal inkább az, hogy ezzel a jézusi ősbizalommal és alázattal, Isten irgalmába kapaszkodva hirdessük és éljük meg a jóságot, erősítsük annak végső diadalát, hiszen a kicsírázott mag mindenképpen meghozza a maga termését. Ez nem cinkos vagy ál-békés együtt élés a rosszal, inkább folyamatos küzdelem a rossz ellenében, a jóért. Valóságos életprogram.

A konkoly és a búza példabeszédével Jézus megválaszolja türelmetlen kérdéseinket. Ami nekünk elképzelhetetlen, az Istennek lehetséges.
Ő már megszerezte a végső győzelmet. Ő majd számon tartja a búza és a konkoly sorsát. A búzának viszont az a küldetése, hogy maradjon meg tisztának, ne konkolyosodjék el, hozza meg termését, amelyre rendeltetett. Az igazak ne elkülönüljenek a világtól, hanem szenteljék meg azt jelenlétükkel. A termés betakarítását pedig bízzák az aratás Urára.




« vissza
 
 





btz webdesign