Keresés
 
 
Megtekintve: 79 alkalommal
Belföldi

Gombos Zoltán Csaba bélyegkiállítása
  •          Ez a tárlat kuriózum, vásárhelyi premier, kultúrtörténeti érdekesség.
  •          Zenei aláfestésnek érdemes lenne hozzá meghallgatni Muszorgszkij: „Egy kiállítás képei”-t.
  •          A bélyeggyűjtés valamikor tájainkon is nagy „társadalmi hobbi” volt. Divat volt gyűjteni, még könyvesboltok is rendszeresen árultak meglepetés-bélyeggel teli borítékokat gyűjtőknek. Még udvarlásnál is úgy biztatták a fiúk a lányokat: gyere fel, megmutatom a bélyeggyűjteményemet.

 

  1.    Gombos Csabát[1] én 1995 óta ismerem. Akkor nyáron csíkszeredai káplánként lelkivezető voltam egy taizéi ifjúsági zarándoklaton, ahol ő kispapként vett részt.
  •          A bélyeggyűjtés édesapjától örökölt szenvedély, hobbi. Édesapja papagályokat, díszhalakat, kanárit, hajót, bélyegeket gyűjtött. Rendszeresen jártak, – hetente kétszer: kedden és pénteken – a bélyegklubba, ahol megbeszélték a világ dolgait, tapasztalatokat-bélyegeket-híreket cseréltek. Vásárhelyen volt Erdély legnagyobb bélyeggyűjtő klubja. Főleg a teológiai, vallási témájú bélyegek érdekelték.
  •          2006-tól kántorként is besegített a Szent Imre Plébánia liturgiáin.
  •          Édesapja közben eladta a féltve őrzött albumot, aztán egy születésnapjára újra visszavásárolta. Innentől vált talán még nagyobb szenvedélyévé. Jelenleg négy gyermekes családapa, a csicsói kat. egyházközség kántor-karnagya. Azt vallja: számára a bélyeggyűjtés misszió, keresztény tanúságtétel.
  •          2007-től külföldi turistautakat szervezett, idegenvezetőként sok helyen megfordult, mindenütt feltérképezte az filatéliai újdonságokat. A bélyeggyűjtés, a bélyegek iránti érdeklődés és szeretet „rányomta bélyegét” az életére...
  •          Főleg a Vatikán által kiadott bélyegek – (1929-től, a Lateráni egyezmény nyomán saját bevételi forrást is generált, a 2016-os évben egy magyar festő képe is rájuk került) – érdekelték.
  •          A gyűjtő negyvenkét tematikus albumot állított össze erre a kiállításra. Amolyan faltól-falig táblaképekké nőttek.
  •          Karácsoyni bélyegből van a legtöbb. A világ számos, általunk talán még ismeretlen országából is. Húsvét mintha kevesebbet szerepelne a bélyegeken, mint a többi ünnepek és szentek. Talán mert nem annyira „kelendő” ez az ünnep?
  •          Van egy erdélyi kuriózum is, a csíksomlyói Szűzanyáról.

2. 1823-ban Rowland Hill találta ki először, hogy a feladott levélért a feladó fizessen. Az első postabélyeg 1840 májusában (1-én), jelent meg, majd 6-án forgalmazták. Érdekesség, hogy 1583-ban Báthori István fejedelem levelenként négy lengyel garast kért. Az első magyar bélyeget egyébként 1867. június 1-én használták.

3. A bélyeggyűjtésnek mi a szépsége? Hiszen aprólékos, pepecsmunka. Nem lehet ingerülten babrálni, hamar összecsapni. Csak óvatosan, csipesszel lehet hozzányúlni. Valódi türelemjáték a bélyeggel való foglalatoskodás. A bélyeggyűjtés történelmi háttértudást, művészeti, földrajzi alapismereteket, általános műveltséget feltételez. Miniatür világ. Talán pont ezért praktikus, mert a nagy képek nem férnek el sokan egy helyen, de egy tablóba, egy albumba több száz művészeti remekmű elfér. Könnyen szállítható, alakítható. Manapság már az interneten folyik a csere-bere, a kereskedés, vagy egy két dvd-n elfér a fél világ katalógusa... De fel tudja-e venni a versenyt a faltól-falig képernyők, a kinagyított vetítővásznas fényképekkel, panoráma fotókkal? Mitől szép egy bélyeg?

4. Mesélj egy kicsit a bélyeggyűjtés fortélyairól: Mit, hogyan kell gyűjteni? Hogyan bánik a bélyeggel a bélyeggyűjtő? Mitől szakszerű egy hobbi?

5. Miért fordult figyelmed a vallásos témák felé?

 

[1] Gombos Zoltán Csaba 1977-ben született Marosvásárhelyen

 




« vissza
 
 





btz webdesign