Keresés
 
 
Megtekintve: 27 alkalommal
Alkalmi írások - Méltatások

Ünnepi köszöntő a Kalejdoszkóp folyóirat 20. éves születésnapjára

Dancs Rózsa főszerkesztőnek

 

 

Kedves Rózsa!

Felszínes „ismeretségünk” dacára alázattal és ragaszkodással merek írni
neked, Rólad. Mert neked, a kanadai magyarság nagyasszonyának köszönheti a létét ez a húszéves kétnyelvű folyóirat, ami messze több, mint kulturális magazin, messze több, mint nyelvápoló kéthavilap. Mert ez lelked gazdagságából, a nemzet iránti szeretet és féltés
vágyából fogant, született és vált felnőtté, olyan időkben, amikor már külföldön is törik a vaddisznók a kukoricát, s nálunk Székelyföldön még a medvék is… Mert a kommunizmus okozta pokoljárás nem ért véget itthon sem. A kalandvágyból elmenekülteknél még többen maradtak kalandvágyból itthon. És az a csodálni való benned, hogy bár elkényszerített
téged a sors, te magad lélekben-szívben-nyelvben, öntudatban, tartásban, gerincben, bátorságban, anyai hősiességben itthon maradtál, s az itthon maradottaknak is éppúgy példát mutatsz, mint azon második és harmadik nemzedéknek, akik már idegen nyelvként tanulják a magyart, hacsak a családban meg nem szeretteti velük valaki.

Nagy kincs vagy a torontói magyarok számára, mert lelki kincseidet, talentumaidat százszorosan kamatoztattad az egész nemzet javára. Ezt jelzik díjaid, műveid, kutatómunkád a kanadai magyarokról, az ’56-osokról, az erdélyi életérzésről, ízekről, Hargitán innen és túl.
          Néhány éve létrejött –  Varga Gabriellának köszönhető – távbarátságunk, és elektronikus levelezésünk ösztönösen közös lelki húrokat pendített meg bennem, s néha írásaimra reagálva olyan elismerő, köszönőszavakat kaptam tőled, amelyeket csak olyan ember írhat, aki együtt rezdül a Lélekkel.

Benned ezt éreztem, most is ezt köszönöm neked.
Mindenekelőtt pedig a Jóistennek, hogy ezt a „találkát” összehozta. Az írás nem ér semmit, ha nincs ihlet, ha nem az Isten a „múzsád”… Ő forrósítja fel szívedet embertársaid, néped, nyelved szeretetére, ő sodor magával, visszafoghatatlanul, hogy hirdesd az örömhírt, állj vele elő akár alkalmas, akár haszontalannak látszik. És gyümölcse, eredménye, sikere magában a szenvedélyes szeretetben van, hiszen ez teszi a művészt boldoggá, teljes emberré.

A Kalejdoszkóp írásai is mindig visszatükrözik ezt az izzó-féltő szeretetedet népünk kultúrája iránt, jelzik az irányt, adják az aranytartalékot, világosan és áttetszően mutatják, hogy minden írás tétje evangéliumi: Jézussal legyőzhető a bennünk, körülöttünk nyomuló, ármánykodó gonosz ma is. Meglátszik rajtuk tanári igényességed, felelős szereteted,
öngyötrő vágyad az igazság után, Aki nem más, mint az Isteni Tökéletesség. Ő a
viszonyítási alap. Ne szerénykedj, a te írásaid is csiszolt gyémántok, vigasztaló, simogató, őrző-védő szavak, amelyek értéket teremtettek, sebeket gyógyítanak, és az ihlet adójára, Istenre mutatnak. Ő megvéd minket szórványban is, elnyomás alatt is. Benne otthonra lelhetünk, ha Beléje kapaszkodunk. S azt is jelzi: nem vagy egyedül.

Veled vagyok, s veled vannak honfitársaid, ott, ahol laksz, és ott, ahonnan jöttél. Kérem a Fennvalót, legyen továbbra is áldásos a te írói, szerkesztői, anyai szolgálatod, amelyet tudom, mindig is hivatásként éltél meg és teljesítesz. Adjon sok erőt, kegyelmet, hogy minél több emberhez eljuthasson általad is az örömhír népünk és egyházunk javára.


Kedves Rózsa és Kalejdoszkóp: AD MULTOS ANNOS!

 

Méltatlan méltatód:

 

péterpáter+

LINK: 

http://www.keresztenyelet.hu/kincs-a-torontoi-magyaroknak/

 




« vissza
 
 





btz webdesign