Keresés
 
 
Megtekintve: 613 alkalommal
Alkalmi írások - Méltatások

Mária köténye

Ábrám Nóémi1 zarándokútja Márazelltől Csíksomlyóig

 

    Sokan kelnek útra pünkösd táján, hogy meglátogassák a Somlyói Szűzanyát. Van, akiknek ez kifejezett úticél, másoknál ez eredmény. Már a keddi búcsús, „teltházas” zarándoklatok lelki élménye is visszaközön, felhajtó erővé válik a kívülállók, a hittől távolabb keresgélők életében is. Leghamarább úgy, hogy kíváncsivá teszi őket is: vajon mi lehet Csíksomlyón? Mi a csuda az ún. „hely szelleme”, ami ennyi embert képes megmozgatni?...

    Van, aki gyalogszerrel, van, aki autóval, vonattal, biciklivel, társaságban vagy egyedül. Vannak persze burkolt célok, be nem vallott, ösztönös motivációk is. Ilyen például, hogy kipróbáljam állóképességemet, meneküljek a pörgő-felgyorsult zajos világból, vagy a lépésenként megtett egyre nagyobb távolság kizökkentsen a mindennapok taposómalmából, legyen idő magamra, feldolgozni a belső történéseket, hogy lelohadjon a feszültség, megtaláljam a csendet, a Jelenlétet.

    Két évvel ezelőtt, 2015 nyarán Ábrám Nóémi, az „erdélyi erős asszony” is nagy és kockázatos „lépesre” szánta el magát. Nemcsak maga előtt bizonyítja be, hogy képes megtenni ezt a csaknem ezernégyszáz kilométert, hanem hitét is edzette, mélyítette. Nem annyira bűnbánatból fakadt ez az elhatározás, nem föltétlen istenkeresésből, talán nem is egyfajta teljesítménytúraként vállalkozott rá. Inkább egy nagy célként dédelgette maga előtt. Tapasztalataiból, lejegyzett élményeiből könyv született, amelyet a népes vásárhelyi közönség előtt többször be is mutatott.

    Már 2011-től a hajnali kocogásokkal kezdte edzeni testét, szervezetét. Aztán amikor eljött az ideje, nyakába vette a világot és elindult. Gyalogszerrel, stoppal, ahogy adódott.

    A hatvan napos zarándokutat mindössze negyven nap alatt tette meg. Abból harmincat konkrétan gyalogolt.

   Előzményként Tóth János papbácsi, Kuszálik Péter Camino-járása is isnspirálta. Mezőbándi és székely felmenői pedig adtak elég tartalékot, kincset, útrabocsájtó hamuba sült lepényt, amellyel megerősödve nekivágott.

   Ezzel a teljesítménnyel az öt gyermekes édesanya, élete delén, közel az 5-ik X-hez, férfiakat meghazudtoló bátorságról, elszántságról tett tanúbizonyságot. A könyvben feltárul lassan az egész élete, értékrendje, mindaz, ami élteti és foglalkoztatja.  Leplezetlenül ír mindarról, ami benne történik. Bátorságra vall: öntudatos, erős nő. Mer és képes kockáztatni. Nincs benne félelem. Vállalja önmagát. Formabontó ez a könyv abban az értelemben is, hogy szerzője nem szépít, nem sokat „lelkizik”, miközben mélyen hívő emberként járja a gyalogos zarándoklatot.

    Református létére megszereti, megszeretteti a katolikusok által használt önmegtagadási gyakorlatot, „ingyenreklámot” biztosít a Mária-útnak. Ebben a jubileumi évben (500 éves a lutheri reformáció, -szerk. megj.) akaratlanul is áldás ez a tanuságtétel. Még az ökuméniára nézve is. Ábrám Nóémi akaratlanul is Nagyasszonyunk útjának jószolgálati követévé válik. Felvillanyozza az olvasót, kedvünk kerekedik azonnal nekivágni ennek a magyar Caminonak...

    A könyvben olvasható élmények a zarándoklat alatt naplószerűen íródtak, esténként, a fáradság, az élmények levezetésére, rögzítésére. Ettől olyan szuggesztívek, ettől válnak még hitelesebbé. Aki végigmegy egy ilyen úton, aki ennyire „bevállalós”, annak el is hisszük. Aki ekkora kockázatot, áldozatot vállal, annak elszántsága, bátorsága és hite mindenképp megsüvegelendő.

    Negyven napos út, stílszerűen negyven fejezet. A negyvenes szám is szent szám a Bibliában. Szimbolikus (özönvíz, Mózes a hegyen, vándorlás az Ígéret földje felé, Jézus megkísértése, Húsvét és mennybemenetel közötti időszak, Ninive böjtje, Illés a pusztában, stb...)

   Ez az úti beszámoló, egyfajta tanúságtétel, amit könnyed hangvétele még olvashatóbbá, könnyed olvasmánnyá tesz. Szerzője apránként adagolja a „sztorikat”. Kendőzetlen őszinteséggel, finomkodások nélkül tárva fel pillanatnyi érzéseit, lelkiállapotát. Leírása alapján nem nehéz elképzelni hol megy, mit lát. Érdekfeszítő módon felcsigázza a kíváncsiságot, együttérzéssel halad vele az olvasó, és alig várja, mi történik a következő lapon-napon. Minden nap elmaradhatatlan kelléke: kivel találkozott, mit látott, mi jut arról eszébe, hol, mivel kínálták, milyen étkek-italok csillapítják éhségét, oltják szomját, mit beszél vendéglátóival. Meg, hogy miket álmodott.

    Egyszerre sok mindenre tud figyelni. A női érzékeny lélek és praktikus gondolkodás is jó néhányszor visszaköszön feljegyzéseiben. Érdeklik a prózai dolgok. Az ételek részletes leírása, a napi söradag is fontos szerephez jut – kelléke az energiveszteség pótlásának... Plasztikus részletek válnak fontossá, olyan apróságokat nagyít fel, mint pl.: nem tudott hajat mosni, rendetlenség, mocskosság van a házban, nincs víz a konyhán, stb.

    Nagyon jó megfigyelő, és véleményét nem is rejti véka alá. A történéseket azonnal lereagálja. Van egynéhány életesszencia is a könyvben. Nem sokszor, de azért néha elmélyült, magvas életbölcsességeket, megszívlelendő tanulságot is megfogalmaz. Egy percig sem érezzük, hogy mártírt csinálna magából, nem érzünk késztetést arra, hogy mi, „itthon ülő táposok” összehasonlítsuk magunkat vele: ’jaj, neki milyen nehéz’...

   A szálláshelyeket ugyan nagyjából indulás előtt kinézte, de csak utolsó percben csörög rá az elérhetőségre. Emiatt sok a meglepetés, az „újratervezés”, de mint kiderült: így a Jóisten megannyi csodája várt rá. A kalandok mindannyiszor a Gondviselés jelzőtáblái llettek. Ezért nem számít, ha elnéz, eltéveszt néha egy irányt, nem találja a festett jelzést, vagy, ha nem jó irányból közelíti meg a következő vendégszállást. Mindig az a lényeg, hogy elérje a napi kitűzött célt (30-40 km). Ez hála Istennek mindig sikerült is, különösebb bajok, sérülések nélkül. Meg hát így „letesztelte” a Mária-út adminisztratív hiányosságait is.

    Ábrám Noémi ritkán esik pánikba, viszonylag jól tűri a viszontagságokat. Békével, derűsen fogadja a hirtelen változásokat is. Külön élmény volt, ha alkalmi utasként felkérezkedhetett valakik mellé, ha a felajánlásokat elfogadta. Megrázó élettörténetek, drámák, sorsok bontakoztak ki, az emberek megnyíltak, életgyónást végeztek az idegen, törékeny, kiszolgáltatott, de nyíltszívű, az élményekre receptív asszony előtt. Mikor elbúcsúztak, mintha ő is, a megkönnyebbült volna. Érezte: alkalmi útitársai is jobbak lettek ettől a találkozástól. A zarándoklat alatt csak úgy szívja magába az élményeket. Nem fárasztotta az, hogy az emberek kiöntik előtte lelküket. Jólesett a személyes kapcsolat, szereti meghálálni anyagilag is a jótevőit, sokszor a pénzbeli ellenszolgáltatás értéke felett.

    Folyton vitázik a szállásadó plébánosokkal, lelkészekkel, azok prédikációival, zsémbel magában, aztán lenyugszik, miközben rengeteg élményben részesül, és ezek a helyzetek mindig valamire tanítják.

    Plasztikusan, laza egyszerűséggel fogalmaz, nem túl misztikus, nem túl elvont. De azért mindig röpke pillantást enged vetni a lelkében zajló folyamatokra. Érezni, ahogy a megtett úttal párhuzamosan erősödik, mélyül hite. S a miénk úgyszintén. Kötetté formált útinaplója ezért a hála és az istenélmény lenyomatává válik. És milyen jó, hogy velünk is megosztja.

   Somlyóra pedig már úgy érkezik, mintha hazaérne. Várják ott szerettei, várja a Szűzanya. Ezt pedig meghatódottság, örömkönnyek nélkül nem lehet átélni. Most döbben rá, jövet errefelé is mindvégig Mária kötényének biztonságában volt.

   Férje, Dr. Ábrám Zoltán mindvégig hű segítője, mecénása és bátorítója. A könyv végén pedig teológiai és szociológiai mélységű eszmefuttatást is készített, zárszóként, amellyel egyszersmind rangot ad nemcsak a könyvnek, hanem a zarándoklatnak, mint a huszonegyedik század modern lelkiségi formájának is.

Köszönet érte.

1Máriazelltől Csíksomlyóig - Találkozás Istennel, emberekkel, Juventus kiadó, Marosvásárhely, 2016.

LINK:
http://www.e-nepujsag.ro/op/article/%C3%A1br%C3%A1m-no%C3%A9mi-zar%C3%A1ndok%C3%BAtja-mariazellt%C5%91l-cs%C3%ADksomly%C3%B3ig




« vissza
 
 





btz webdesign