Keresés
 
 
Megtekintve: 788 alkalommal
Alkalmi írások - Temetési beszédek

Gondolatok Simó Gizella halálára

Elhangzott Ft. Simó Ferenc gyergyószentmiklósi kisegítő lelkész édesanyjának temetésén, 2017. május 8-án, a marosvásárhelyi katolikus temetőben

 

  • Tegnap (május 8-án) lett volna névnapja. És egyben anyák napja is volt. (Őt köszöntse ez a vers: Fikker János-Ma lenne névnapod)
  • Gizi mama nyolcvankilenc éves volt. Egyáltalán nem mutatta a korát. Az imádságos lelkület, a belső béke halálában is kiült az arcára. Egy kicsit édesanyámat láttam benne.
  • 1956-ban esküdtek. Korondról származnak.
  • 1958-ban költöztek be ebbe a házba. Azóta ez az otthonuk. Ettől a háztól soha nem akart elszakadni, még a kórházig sem.
  • Férje, Ferenc 1974-ben halt meg, azóta egyedül nevelte fiát. Első házasságából született nagyfiát, (Ferenc féltestvérét) Antalt is (aki nyolc éve hunyt el) végig támogatta és segítette.
  • Az állami élelmiszerbolt pénztárosaként pedáns, pontos, igazságszerető, szigorú és következetes, gyakorlatias érzékkel megáldott, erélyes asszony volt. Átvette az apai szerepet, és mindent megtett családja jólétéért. A gyermeknevelésben fiát kemény kézzel, kapitányosan magához szoktatta és igazságosságra nevelte. Keményen fogta a gyeplőt, hiszen ő volt a család mindenese.  Szókimondó volt és megkövetelte a rendet. Nem röstellte később sem rendre igazítani, vagy kijavítani pap-fiát, ha szükség volt: „lehetsz püspök is, úgyis megmondom, amit akarok”- szokta mondani.
  • Nagylelkűségét és jószívűségét sokan köszönik és dicsérik.
  • Imádságos lélek, mélyen istenhívő asszony, aki nemcsak férje kedvéért, nemcsak fia pappá szentelése miatt tért át katolikusnak, hanem meggyőződésből. Az egyházközség alapembere, a Mária-társulat tagja volt, kezdettől fogva. Amíg csak lehetett egyedül, vagy barátnője segítségével minden vasárnap és ünnepnap a templomban volt, minden nap elimádkozta a rózsafüzért s az egyéb – számára kötelezőnek tartott - imákat is. Elsőpénteken is mindig azzal fogadta a lelkipásztort, hogy milyen régóta várta, hogy felkészült. Soha úgy nem engedett el, házszenteléskor sem, hogy valamivel meg ne kínáljon: a sütemény, s a narancs már a ministránsok emlékezetében is megmaradt.
  • Folyton tett-vett, javított, gondozta a kertet, rendberakta, rendben tartotta a lakást, hiszen Ferenc fia távol volt. Arra kérte a Jóistent, hogy adjon neki erőt, egészséget, mert Ferencnek szüksége van rá. A Jóisten megadta, hogy fia később hazakerült - előbb szerzetesként, majd egyházmegyés papként -, és gyakrabban találkozhattak. Most eljött az idő, hogy átadja a stafétát. Elvégezte a földi feladatát, felkészült a nagy útra, megkapta a szentségek vigasztaló, erősítő kegyelmét, és átléphette a remény küszöbét, hogy a szentek között zengje Isten dicséretét. Pap fia mostantól válik felnőtté, hogy Isten útján járva, önállóan, a kapott talentumokkal felvértezve végezze szolgálatát az Úr szőlőjében.
  • Legyen áldott az Isten, aki ilyen jó édesanyát adott nekünk. Ágyazzuk be emlékét szívünkbe és vigyázzunk rá. Ne féljünk elengedni, hiszen a jó harcot megharcolta, s a jézusi ítélet Gizi mama életében már jócselekedetei, szeretete által elkezdődött. Siratjuk őt, de nem féltjük, mert a remény már most vigasztal: ember voltának teljes egészében, felismerhetően, szerethetően ő is feltámad. Gyászunk, fájdalmunk istenivé nemesedik, ha szívünk a magvetők reménységével telik meg. Az imádság által pedig tartsuk vele a szeretetkapcsolatot, amíg élünk, hogy majd a színről-színre látásban örökre együtt örvendezhessünk Istennél.
  • Becsüljük meg jobban a papi édesanyákat, és ne féltsük tőlük az egyházat, a klérust, hanem köszönjük meg Istennek, és adjunk hálát értük, hiszen ők az egyház aranytartalékai, akik szívükön viselik a papok sorsát, aggódnak, imádkoznak és tartják papjainkban a lelket.
    Ámen.
  • Búcsúznak tőle:
  • Testvére, Eszter és sógora Albert, akik minden héten rendszeresen segítették és gondozták, ha kellett.
  • Fia Ferenc
  • Unokái: Antal és Márta
  • Dédunokái: Katalin és Zsuzsa, valamint Adrienn
  • Búcsúzik az ükonokától (Hanna-Flóra), a testvére gyermekeitől és azok családjaitól, a szeretett szomszédoktól, a hívektől.
  • Búcsúzik barátnőjétől, Székely Marikától, („a lelke ott járt nála”) Juci nénitől, aki rendszeres látogatója  és segítsége volt.



« vissza
 
 





btz webdesign